Történt pedig egy napsütéses januári hétfőn, hogy gyalogszerrel épp A-ból B-be tartottam, de legalábbis az Oktogonról a Rákóczi útra, s épp a Király utcát a Dob utcával összekötő Gozsdu-udvaron vágtam át (még a Szexturkáló előtt), amikor veterán autókra és oldalkocsis motorkerékpárokra lettem figyelmes. Respect.

Szilveszter délután az év utolsó sétáját abszolváltuk a Margitszigeten, Isti barátommal, Kolbász kutyával és néhány doboz sörrel, midőn a kolostorromok közül előbukkanva Beck Ö. Fülöp lovas mellszobra jött szembe. "Miért ilyen pixeles ez?", tettem fel naivan a kérdést, hát közelebb lépve kiderült, hogy konkrétan 2x4-es, szürke legókockákból készült. A neten utánanézve szembesültem a ténnyel, hogy kerek egy napja áll ez így, tehát aránylag hamar kiszúrtam random - az eredeti bronzszobrot 2011-ben lopták el vidám színesfémgyűjtők, s ha jobban körüljárom a témát, egy legó-IzsóVilmost is találhattam volna. Next time.

Az Északi Összekötő Vasúti Híd budai hídfőjétől ha elindulsz a parton észak felé, hamar odaérsz ehhez a folyóparti kövekből és érdekes formájú uszadékfából egy ötvös által összeállított álomhoz. Tavaly szeptemberben kezdte építeni, fél évre rá egy kereskedelmitévés riport kapcsán a trollok a helyszínre özönlöttek és széttrancsírozták, a fotóim ezek szerint a második verziót tükrözik. Éles decemberi napsütés, minimális hó, az év utolsó előtti napja, kellemes hangulat - téli séták rulez!

Aranyvasárnap este rövid kalandozásra indultam, a cél a már Debrecenben és Miskolcon is klónozódott fényvillamos mutációján, a fénytrolin utazás volt. A 72-es vonalon (Arany János utca > Zugló) száguldozik az 5300 hidegfehér LED-del kicsinosított szovjet ZIU. Indulásig maradt negyed órám, így átsétáltam a Szent István téri karácsonyi vásárra, át a hömpölygő tömegen, s épp fényfestés kezdődött, a Bazilika homlokzata hullámzott, széttöredezett, stb. A megállóba visszatérve, a ZIU-n épp találtam még üres dupla, pufi bőrülést (kedvencem a hátsó kerék fölötti, legmagasabb rész), és nekiindultunk a háromnegyed órás körnek, a Városligeten keresztül (az utazóközönség fele le sem szállt a túlsó végállomáson). Aztán már hazafelé a macskaköves, óbudai Fő téren haladtam át, melynek hangulatát ilyentájt a jégpálya uralja. De arról most nincs fotóm, szóval tessék elmenni megnézni! :)

A Várnegyed maga egy ikon, tele ikonikus részekkel, mint a Halászbástya vagy a Tóth Árpád sétány, és hihetetlenül sok apró részlettel, mint egy-egy jellegzetes ablak. Fraktális az egész. És ott terül el alatta a város. A Halászbástyát szerintem legjobb téli estéken látogatni. Elhaladsz a kivilágított Mátyás-templom mellett, mely belsejében hívek énekelnek. Fellépdelsz a lépcsősoron, végigsétálsz a kőpadon, és elvakít a reflektorok fénye. Most nincs nyüzsgés. Nyugi van.

Veresegyház, Patak u. 39., autóval M0-ás, ha vonattal jössz, Ivacsnál kell leszállnod, s másfél kilométer séta vár rád. A bejárat után óriási, erdővel, tóval, barlangokkal tarkított kifutó fogad, melyet villanypásztorral védett masszív drótkerítés határol, s a benti 39 medve kéznél lévő hányadát a látogatók hosszú nyelű fakanalak segítségével maciflakonos mézzel traktáljak (mely helyben megvásárolható, de láttunk felkészült fiatal párt is, akik jókora bödönnel felszerelkezve jöttek otthonról). A mosómedvék, a macskáknál is éhenkórászabb jószágok is szívesen fogadják persze a csemegét, tülekedve, mancsaikat átdugva a drótkerítésen, s személyes kedvenceim, a koatik sem vetik meg (aki nem ismerné, ők a mosómedve dél-amerikai verziója, csak ezerszer jobb fejek). Akad két katatón rénszarvas is (hozzájuk a gyengébbek kedvéért ki van írva, hogy nem esznek mézet). A csúcs az volt, amikor a gondozók kihoztak négy farkast, két, szocializálásukat végző ebbel (az egyik egy borjúnyi, bárányszelíd rottweiler), s elsétáltunk egy rétre. Eljött előttünk egy látogató a kutyájával, szegény kutya oda sem mert nézni a halálfélelemtől, amint elvezették az őt kíváncsian mustrálgató ragadozók előtt. S a réten egyik bakancslistás tételem, a FARKASSIMOGATÁS, összejött végre. Ne féljünk a farkastól, egy szó sem igaz az imidzsből, amit a középkori egyház és a buta emberek sulykolnak róla. Okosak, magasan fejlett családi ösztönnel, és nem támadnak emberre.

"Ugye, milyen jó flipperen idegeskedni?" :D És a kezdek rendes flipperessé válnit megkaptam egy "mi volt ez, add vissza, b*meg" után (t. i. a golyó gyorsan és esély nélkül leesett). Isti barátom, aki 26 éve flipperezik (kb. 35), két dolgot is látott most, amit eddig nem, 1.) bal karral ellőttem a golyót, mely átpattant a kilövőbe, s az egyből visszaküldte, 2.) a gép nem találta a golyót, mert beszorult Wolverine hóna alá, erre adott még egyet, s amikor a (kettőből) egy lement, azt hitte, hogy üres a pálya. A majdnem középen lévő képregényes-kék-sárga-maszkos-gumi-Rozsomák gyakorlatilag blokkolta a pálya bal felső negyedét ezen a 2002-re taksált szerkezeten. A jobboldalt egymás alatt rendszertelenül villogó két éles sárga fény azért tetszett :) A Bakegér Borozóban találtunk rá, ahová igazából azért mentünk, hogy a nyáron látott Indiana Jones-on játszhassak, de már biztos kevés százforintos gyűlt össze benne, így a karbantartó lecserélte erre. Ja, és kedves blogolvasó gyerekek, ne biciklizzetek alkoholos befolyásoltság alatt, még ha a tavaly nyári MOL Bubi bevezetése óta szabad is (ugye, nem csak én látom az összefüggést?), mert bár vagány manővereket lehet kivitelezni, kissé túl laza a kormány, ha értitek, hogy mondom.

Jaj, és hát ha jön a multiball, a pálya alsó harmadát nézzétek csak!! :D

Lehet erőlködni nem turistás képeket készíteni róla :D Nekem a fentivel, úgy vélem, összejött. A Hősök tere kellemes jelenség az Andrássy út végén, mellette a Városliget az Állatkerttel, no meg a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum. Gábriel arkangyal, a hét vezér, királyok és egyéb főemberek néznek le ránk, miközben a Mozgás Éjszakája jegyében tömegesen fitnesszelünk a nyárestében, vagy épp áttekerünk egy fagyos téli éjszakán.

Napsütéses novemberi napon állatkertezni maga a wellness. Nincs tömeg és zsivaj, az állatok sokkal többet megmutatnak magukból, normális körülmények között normálisan viselkednek. A budapesti állatkert szerintem mély gödörből kecmereg ki épp, sajnos a mosómedvék helyén csak csókákat, a jegesmedvék helyén csak kamcsatkaiakat láthatunk, de mielőtt a fajok végképp elkezdtek volna kiveszni (szemben a tavaly nagy csinnadrattával hirdetett Baby Boom-mal), érkezett pár vadonatúj látványosság. Három vidra például, Alonda, Cora és Cumana. Hatalmasak, gyönyörűek. Füttyögve rohantak felém, és nem tudtam eldönteni, összetévesztenek-e a kajásemberrel, el akarnak kergetni, esetleg C. Az Állatok akcióban műsorvezetője (amire mindenképp be kell ülj a Varázshegybe, nem akármilyen élmény, amikor egy Harris-ölyv vagy egy hóbagoly repül el melletted), elmondta, hogy a korábbi, ázsiai vidráktól eltérően ők dél-amerikaiak, és még a kajmánt is elkapják. Idei fejlemény az Ausztrál Ösvény is, ahol kenguruk szagolgatták a kezemet, és végre fényképezhettem vombatot. A Parasztudvart áttelepítették a Vidámpark területén létesített Holnemvolt Parkba, hogy jövőre befészkelhesse magát a koala és lesznek (vannak?) sörényes hangyászok is. Persze hidegben sok állat elbújik aludni, de még mindig marad több órányi látnivaló, egyszerre amúgy sem tudnál mindent bejárni/befogadni. És mindig van új élmény, például egy légtérben, egy méternyire lenni a hatalmas, tollászkodó keselyűtől. Ha-ha, emlékszem, amikor a tiltás ellenére egy anyuka beharcolta a babakocsiját a Sziklaröpdébe a láncokon át, de ki is kotort aránylag gyorsan, mert a keselyűk elkezdték nyújtogatni a nyakukat, hogy lám, betolták az ebédet :D

Valaki szerint, aki ért hozzá, ez 2014-ben egy 10/10-es flippernek számít, de úgy vettem észre, hogy ez a megtisztelő érték jócskán annak köszönhető, hogy a gép zsír új (és úgy reagál, ahogy a többinek is kellene), gyakorlatilag mi lehettünk az elsők, akik játszottak vele. Nagyon világít és villog, epilepsziára hajlamosak előnyben! A Négyes-Hatos Sörözőben, a Király utcai villamosmegállóban találtunk rá.