Napsütéses novemberi napon állatkertezni maga a wellness. Nincs tömeg és zsivaj, az állatok sokkal többet megmutatnak magukból, normális körülmények között normálisan viselkednek. A budapesti állatkert szerintem mély gödörből kecmereg ki épp, sajnos a mosómedvék helyén csak csókákat, a jegesmedvék helyén csak kamcsatkaiakat láthatunk, de mielőtt a fajok végképp elkezdtek volna kiveszni (szemben a tavaly nagy csinnadrattával hirdetett Baby Boom-mal), érkezett pár vadonatúj látványosság. Három vidra például, Alonda, Cora és Cumana. Hatalmasak, gyönyörűek. Füttyögve rohantak felém, és nem tudtam eldönteni, összetévesztenek-e a kajásemberrel, el akarnak kergetni, esetleg C. Az Állatok akcióban műsorvezetője (amire mindenképp be kell ülj a Varázshegybe, nem akármilyen élmény, amikor egy Harris-ölyv vagy egy hóbagoly repül el melletted), elmondta, hogy a korábbi, ázsiai vidráktól eltérően ők dél-amerikaiak, és még a kajmánt is elkapják. Idei fejlemény az Ausztrál Ösvény is, ahol kenguruk szagolgatták a kezemet, és végre fényképezhettem vombatot. A Parasztudvart áttelepítették a Vidámpark területén létesített Holnemvolt Parkba, hogy jövőre befészkelhesse magát a koala és lesznek (vannak?) sörényes hangyászok is. Persze hidegben sok állat elbújik aludni, de még mindig marad több órányi látnivaló, egyszerre amúgy sem tudnál mindent bejárni/befogadni. És mindig van új élmény, például egy légtérben, egy méternyire lenni a hatalmas, tollászkodó keselyűtől. Ha-ha, emlékszem, amikor a tiltás ellenére egy anyuka beharcolta a babakocsiját a Sziklaröpdébe a láncokon át, de ki is kotort aránylag gyorsan, mert a keselyűk elkezdték nyújtogatni a nyakukat, hogy lám, betolták az ebédet :D