Veresegyház, Patak u. 39., autóval M0-ás, ha vonattal jössz, Ivacsnál kell leszállnod, s másfél kilométer séta vár rád. A bejárat után óriási, erdővel, tóval, barlangokkal tarkított kifutó fogad, melyet villanypásztorral védett masszív drótkerítés határol, s a benti 39 medve kéznél lévő hányadát a látogatók hosszú nyelű fakanalak segítségével maciflakonos mézzel traktáljak (mely helyben megvásárolható, de láttunk felkészült fiatal párt is, akik jókora bödönnel felszerelkezve jöttek otthonról). A mosómedvék, a macskáknál is éhenkórászabb jószágok is szívesen fogadják persze a csemegét, tülekedve, mancsaikat átdugva a drótkerítésen, s személyes kedvenceim, a koatik sem vetik meg (aki nem ismerné, ők a mosómedve dél-amerikai verziója, csak ezerszer jobb fejek). Akad két katatón rénszarvas is (hozzájuk a gyengébbek kedvéért ki van írva, hogy nem esznek mézet). A csúcs az volt, amikor a gondozók kihoztak négy farkast, két, szocializálásukat végző ebbel (az egyik egy borjúnyi, bárányszelíd rottweiler), s elsétáltunk egy rétre. Eljött előttünk egy látogató a kutyájával, szegény kutya oda sem mert nézni a halálfélelemtől, amint elvezették az őt kíváncsian mustrálgató ragadozók előtt. S a réten egyik bakancslistás tételem, a FARKASSIMOGATÁS, összejött végre. Ne féljünk a farkastól, egy szó sem igaz az imidzsből, amit a középkori egyház és a buta emberek sulykolnak róla. Okosak, magasan fejlett családi ösztönnel, és nem támadnak emberre.