Berg Judit hajózós-kincsvadászos mesevilága alapján nyitott játszóteret a Budavári Önkormányzat az I. kerületi Mária téren, ahová a Batthyány térről könnyen fel lehet jutni (elindulsz felfelé a Batthyány utcán, s ott lesz a suli mögött, bal kéz felé. Vagy lesétálsz a Széna térről.) A látványt belépéskor a Szélkirálynő vitorláshajó uralja, a hátsó részen pedig egy vár terpeszkedik, két ágyúval; kettejük között egyéb helyszínek jelzésértékű felvillanásai, pl. a Pörölycápa Ivó, világítótorony. A flaszteren a tenger kék-fehér, festett hullámai hömpölyögnek, s egy sárga óriáspolip figyel. Egy jókora iránytűnél játékleírást is olvashatunk, hogyaszondja: "Kedves egerek! Álljatok a nyolcágú csillag csúcsaira! A kilencedik forgassa az iránytűt és pattanjon fel reája! Ha az észak terád mutat, emeld fel a fél lábadat! Ha mégegyszer reád bök, te leszel az új forgató! S te szabod meg, mit csinál, kire a tű rátalá!!"

Merthogy, aki nem tudná, e világ főhősei egerek. A címszereplő hajósinasból időközben matróz lett, s szerintem a kapitányságig meg sem áll! Kalandjai a Rumini, Rumini Zúzmaragyarmaton, Rumini és a négy jogar, Rumini Datolyaparton, Rumini a Fényvizeken c. meseregényekben olvashatók, továbbá a Rumini Ferrit-szigeten c. színdarabban, s megjelent Galléros Fecó naplója is.

A fényvillamos Mikulástól vízkeresztig, esténként, óránként közlekedik. E poszt írásához képest legutóbb (2013., ötödik alkalom) hétköznapokon a Duna budai, hétvégén és ünnepnapokon a pesti oldalán járt (19-es, illetve 2-es vonal, kívül felLEDezett, belül feldíszített régi UV). Ha még nem tettétek, próbáljátok ki, mert jó kitaláció, hozzáad a karácsonyi hangulathoz és kellemes látni, ahogy az utazók és járókelők örülnek neki, fényképezik, várják. Ha pedig már utaztatok vele, szerintem attól fogva minden decemberben várjátok, hogy újrázhassatok, részemről legalábbis biztosan ez a helyzet.

Hihetetlen flash, instant imádtam; a törzshelyem lenne, de túl távoli (Soproni-hegység). A több száz éves, határmenti szénbányásztelepülés fantasztikus erdőségek, fenyvesek közepén bújik meg. A kocsma a templom aljában leledzik, Bányász-pince cégér alatt, a bejáratnál kétoldalt virágosládává avanzsált csillék. A hely többszörösen is a falu középpontjának tűnik, melynek életszínvonalat talán hagyhatjuk. Aki a pultnál bemondta a rendelést, neveket tett hozzá, melyik ital kinek lesz; ebből nem szeretnék téves következtetéseket levonni, csak feltűnt. A levegő friss és hűvös, a kiülős rész masszív fapadjairól az erdőre látsz rá, ahonnét egy fehér csodakutya is beugrott körülnézni. Kuriózum.

...mert ősemberek vagyunk, és a mágia talán még hat

Fenti, kollektív tudatban gyökerező, mondhatnám törzsi fotó Budakalász magasságában készült, a következők zömében a hatalmas klasszikusnál, a filatorigáti graffitifalnál, ahol néha nem csak primitív tag-ek virítanak tűnékenyen.

Az eldugottabb Jégtörő útnál egyelőre kevésbé hektikus az alkotások sorsa.

Átkúszhatunk a Margitszigetre, ez már észrevehetően másik világ.

Kétségkívül az évtized egyik legnagyobb vihara tört ki éjjel, s tartott délelőtt is, alapos beázásokat okozva. Kora délután abbamaradt az eső, aktivizálódtak a kutyasétáltatók, ekkor felhívtam kolléganőmet, megkeresendő a Kőkertet. Épp szilvalekvárt készített, de félóra múlva írta, hogy elindult, így én is, mountain bike-kal. A vasúti töltés mellett tó keletkezett, fényszóróig merültek bele az autók, hát kerültem. Az Északi Összekötő Vasúti Híd budai hídfője környékén már hiába kerestük a Római-parti Kőkertet, ahol tavaly ősszel/télen egy ötvös partmenti kavicsokból és uszadékfából installációkat készített, vagy az áradás mosta el, de leginkább a tévéműsor kapcsán ideszabadult trollok tették tönkre nyomtalanul. Csak vadkacsák voltak a terepen, de dögivel. Irány hát a Gázgyári lakótelep! Mini-skanzen jelleggel terül el az aquincumi romok és a Duna között, a XX. század eleje óta. Véletlenül találtam rá, a Pók utcai posta és az Auchan között sétálva... persze rémlett, hogy ott van, de hogy milyen szép, arról fogalmam sem volt. Átmenő forgalom nincs, így teljesen békés és meghitt. Ráadásul, bár induláskor erősen benne volt a pakliban, hogy újra elered az eső - kisütött a nap, íme az élet apró örömei...

A K-híd (a fémszerkezet rácsozata alapján nevezik így) hepehupás járdáján gurultunk át az Óbudai-szigetre, amely egy szintén békés, jobbára valószínűleg bennszülöttek által látogatott (az augusztusi Sziget Fesztivált és egyéb rendezvényeket nem számítva...), jócskán erdős park, a szentendrei HÉV Filatorigát megállójához közel . Nyugi van és a parton kagylók. Általános iskolában számháborúztam is itt, középsuli után a fűben készültem a felvételire, EstFM-et hallgatva. Kifelé jövet felfedeztük a világtól elrejtett Hamvas Béla sétányt, ahol beszélgettünk az anyagi források terén kihívásokkal küszködő, überkedves őslakosokkal és játszottam ragyogó állapotú fehér kölyökcicájukkal, akinek azt a zöld macskatápot veszik, "whisky vagy mi a neve" :) Óriási respect nekik!