Kár, hogy nincs arról statisztika, hogy egy adott népszavazáson ikszelők hány százaléka meddig jut el a kérdés értelmezésében. Vannak olyanok, becézhetjük őket droidoknak, akik el se olvassák a kérdést, viszont látták a plakátokon, hogy a kedvenc pártjuk az IGEN vagy éppen a NEM választ várja, és ennek megfelelően szavaznak. Aztán bizonyára vannak, akik elolvassák a kérdést, de nem értik. Mert bizony a legtöbbször nem éppen könnyen értelmezhető az átlagember számára az a bizonyos mondat. Viszont a poltikusok persze azért vannak, hogy segítségünkre siessenek, és együtt lefordítsuk a kérdést. Magyarról magyarra, viszont a jelentés lényeges torzulásával.
Nézzünk egy példát: zsenge koromból adódóan eddig mindössze egyszer járulhattam népszavazás okán az urnához, ott találkoztam a következő kérdéssel:
Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?Ezt többen úgy fordították le, hogy
Egyetért-e Ön azzal, hogy a határainkon túl élő magyarok is a nemzet részei?Mások pedig úgy, hogy
Akarja-e, hogy nyolcszázezer bevándorlóval kelljen osztoznia a szavazati jogon és a munkalehetőségeken?Hangsúlyoznám, hogy a félrefordítás csak részben a politikusok felelőssége, hiszen maga az esemény a tisztelt állampolgár fejében zajlik. Ők felkínálnak bizonyos értelmezéseket, de az már rajtad múlik, hogy mit raksz ezekből össze. Ha sikerül egyáltalán valamit. Mert ez bizony nem könnyű. Hol van nekem időm, energiám, lehetőségem, szakértelmem ahhoz, hogy egy ilyen volumenű kérdést alaposan, több szempontból megvizsgáljak?
Ennek egy másik oldala az, ami Tóta W. Árpád egyik kedvenc témája. Nézzünk körül, mondja, kik is a magyar választók. Elemi logikai problémák is nehézséget okoznak nekik, akkor miért is jó az, ha ők döntenek fontos kérdésekben? Miért kell a buták véleményét ugyanúgy figyelembe venni? TWÁ azt mondja, húzzunk egy - nagyon alacsony - szintet, ami alatt szavazati jog helyett inkább készüljön a pótvizsgára a polgár. Ezzel emelhetnénk a politika színvonalát, hiszen legalább a sík hülyék meggyőzésére nem kéne energiát pazarolni.
A képviseleti demokrácia nem véletlenül lett képviseleti. Persze nem szeretjük, amikor a honatyák pofátlanul felmarkolnak mindenféle költségtérítést, a korrupcióról nem is beszélve. De mégis, ez a rendszer valahogy azért működik. Választunk embereket, akik főállásban foglalkozhatnak a nagy horderejű kérdésekkel, és ők azért legalább nem teljesen hülyék. Én nem merném kijelenteni, hogy helyes lenne szűkíteni a választójogot. Arra viszont mernék következtetni, hogy nem érdemes túl sokszor és sok kérdésben ügydöntő népszavazást tartani. Fontos, nagyon is, a teljes lakosság véleménye, de a döntést ritkán adnám a kezükbe.
Ellenben azt megcélozhatjuk, hogy a jövő nemzédeke a mainál alkalmasabb legyen felelős döntések meghozatalára. Szeretnék egy olyan világot (országot), ahol az embereket gyerekként megtanítják értelmesen gondolkodni. Mert ez mindenkinek jól jön, bizony, a pénztárosnőnek is. Akinek nem kell tehetségesnek lennie, nem kell értenie a Pitagorasz-tételt, sem Ady költészetét, sem a II. világháború kitörésének okait. Az viszont már valami lenne, ha az ő kis környezetében adódó problémákat tudná okosan kezelni.
Ehhez persze fejleszteni kéne az oktatást, átgondolni a tanárok képzését, új tervek, új ötletek kellenek. Remélem, pályafutásom során ehhez hozzá tudok majd valamit tenni. Majd elfelejtettem, kell még sok pénz is, az viszont nekem nincs. Lehet, hogy mégis benyújtom a címben feltett kérdést. Hátha.
